There Is Some Good In All Evil ...

1. fejezet 

Amerika! Sok-sok látnivaló, vicces emberek, jó kaják...Hát itt lakok én, Victoria Meester. Az életem egy nyüzsgés! Nincs megállás!
Pár éve költöztem a szüleimmel az USA-ba munkalehetőségek miatt. Apunak és anyunak itt van egy vállalata, én idegenvezetőként dolgozok. Délelőttönként egyik helyről a másikra rohangálok a turistákkal, akik milliónyi kérdésekkel, kérésekkel halmoznak el :
- Kaphatok vizet?
- Mikor állunk már meg?
- Rosszul vagyok!
- Messze van még az X. Y. - on?
De nem zavar, mert nekem ez az életem.
Délutánonként táncórára járok. Az Energy Dance Team csapatában vagyok és minden versenyre hivatalosak vagyunk. Nemsokára országos döntő lesz, úgy hogy most még több időt és energiát kell fordítani a gyakorlásra.
Legjobb barátnőmet is itt ismertem meg. Pamelának hívják. Ő egy extra vagáns, kissé őrült csajszi. Ő az egyik legjobb táncosunk is egyben.

Ma éppen a plázában mászkáltunk 1000 szatyorral a kezünkön, mikor megcsörrent  a telefonom. Anyu hívott.
-Szia kicsim!
-Szia anyu! Mi újság? - érdeklődtem.
- Az előbb keresett téged egy lány Londonból, valami Kerrie Jedward.
- Kerrie Jedward?? Nem ismerek ilyen nevű lányt.
- Lehet, hogy rosszul értettem...De mindegy. Azt mondta, hogy amint hazaérsz, hívd vissza, mert valami fontosról szeretne veled beszélni. - fejtette ki a lényeget anya.
- Rendben, majd sietek! Szia!
Azzal letettem a telefont.
- Na mizu? - kérdezte Pam.
- Háát...valami Kerrie Jedward nevezetű ember keresett, majd vissza kell hívnom.
- Értem. És ki az a Kerrie??
- Fogalmam sincsen! Majd ha hazaérek megtudom!

Már éppen menni akartunk, mikor az egyik kirakatban megpillantottam egy csodaszép koktélruhát.
- Nézd! - sikkantottam. - Ez a ruha állati csini!
- Tényleg! - hallottam az egykedvű választ.
- Nem megyünk be megnézni?
- Muszáj?? - kérette magát a barátnőm. - Ez már vagy az 50. bolt, amit ma meg akarsz nézni.
- Hát elvégre ez a shopingolás lényege, nem?? - kacsintottam. - Amúgy meg ha nem akarsz bejönni, akkor nyugodtan maradj kint. De nekem mindenképpen fel kell próbálnom!!
- Na jó! - adta be a derekát. - De siess!
A ruha tökéletes volt. Mintha csak rám öntötték volna.
- Szerinted ez jó lenne az osztálytalálkozóra?
- Milyen osztálytalálkozóról beszélsz?? - húzta fel a szemöldökét a barinőm.
- Jaa...5 éves osztálytalálkozó lesz....elvileg....legalábbis úgy gondolom, hogy lesz. Mikor elballagtunk megfogadtuk, hogy 5 év múlva csapunk egy hatalmas bulit az évforduló alkalmából.
- És mi van, ha még sem lesz megrendezve?
- Akkor jó lesz a ruha egy....randira! - húztam huncut mosolyra a számat.
- Ha te mondod! - nevetett Pam.

Miután hazaértem azonnal tárcsáztam az ismeretlen nő számát. Kicsöngött.
- Halló! - szólalt meg egy ismerős hang. Egy korombeli lány lehetett az.
- Halló! Victoria Meester vagyok. Az anyukám mondta, hogy kerestél engem.
- Vic! Sziaa! De jó hallani a hangodat! - sikoltott az a valaki a vonal túlvégéről.
- Hajaj. Bajban vagyok! Mert te tudod, hogy én ki vagyok, de én nem tudom, hogy te ki vagy.
- Tori! Ne mond, hogy nem ismered meg a hangom! Perrie vagyok.
Ekkor esett le, hogy egykori legjobb barátnőm az, akivel beszélek.
- Jaj Perrie! Nem tudtam, hogy te vagy az! Mi van arra?
- Semmi érdemleges...Csak azért zargatlak, mert osztálytalálkozót rendezünk, úgy ahogy még annó megbeszéltük. Természetesen Londonban lesz. Szeretnénk, ha te is eljönnél!
- Hát persze, hogy elmegyek! - ujjongtam. - És mikor lesz?
- Szombaton a régi suli tornatermében 4 órakor.
- Okés. Majd megoldom, hogy tudjak menni.
- Már várlak! Ja...és a pasidat hozd! Puszi! - kinyomta a telefont.
Na puff. A pasimat?? Az kizárt...ugyanis nekem nincsen pasim és még nem is volt. Még sosem jártam senkivel, mert nem volt meg bennük. az a valami, amit keresek. Ezek után az a gondolat kezdett el foglalkoztatni, hogy mit fognak szólni a többiek ha megtudják, hogy nincs barátom. Ki fognak röhögni...

Csütörtök van. Holnap indul a gépem Londonba. Már nagyon izgatott vagyok!
Délelőtt úgy döntöttem, bepillantást szeretnék nyerni a jövőmbe, ezért felkerestem egy jóst.
A jós egy öreg hölgy volt, aki mellesleg igazán kedves is volt.
- Szervusz! - köszöntött.
- Jó napot! - mosolyogtam.
. Foglalj helyet! - mutatott egy székre.
Kényelmesen elhelyezkedtem, majd ő elővette a "varázsgömböt".
- Á! Igen! Látom, hogy nemsokára egy férfi fog az életébe lépni. Magas, fekete hajú, barna szemű fiatalember. Látok egy féltékeny barátnőt mellette, akihez szoros szálak fűzik önt. Veszekedés, majd ölelő karok. - ezeket mondta a néni.
- Köszönöm, hogy itt lehettem. - motyogtam egy kissé zavarodott fejjel. Nem értettem. Kivel fogok veszekedni? És miért? Csak nem Pammel? Az ő pasija is így néz ki...bár neki ha jól tudom kék szeme van. Nem tudtam hova tenni ezeket a dolgokat. Úgy éreztem haza kell mennem azonnal. Így hát felálltam és kiszáguldottam az épületből.