There Is Some Good In All Evil ...

2. fejezet

Felkavartan értem haza. Nem értettem ezt az egészet. Főleg a veszekedéses részt. Nem szeretek veszekedni. Sohasem szerettem.
Hogy eltereljem a figyelmemet erről az ügyről úgy döntöttem, hogy neki állok bepakolni.
Elővettem az óriási bőröndömet és odaléptem a szekrényemhez. Raktam magamnak pólót, szoknyát, nadrágot, cipőket. Persze a legfontosabb nem maradhatott ki : a tegnap vásárolt rucim. Természetesen pont a szekrény legfelső polcára raktam. Hihetetlen, hogy ami fontos számomra, azt mindig a legfelső polcomra teszem. Mikor leemeltem a koktélruhámat vele együtt lecsusszant a földre egy papír is. Érdeklődve hajoltam utána. Amikor szétnyitottam egy fényképet találtam a lapjai között. A kép két 8. osztályos lányt ábrázolt széles mosollyal az arcukon. Miután alaposabban szemügyre vettem a fotót rájöttem, hogy engem és Perriet ábrázol tinédzser korunkban. Egy mosoly suhant át arcomon. Ekkor észrevettem, hogy a papírra írva is van valami. Elolvastam :
"Én, Victoria Meester és legjobb barátnőm Perrie Edwards megfogadjuk, hogy soha többé nem veszünk össze egy idióta fiú miatt és nem hagyjuk, hogy bármi is tönkretegye a barátságunkat."
Ez volt a lapra írva.
Hát igen!Emlékszek ennek a "törvénynek" a keletkezési okára. 8-ban volt az osztályunkban egy helyes fiú, David Aaron. Minden lány odáig volt érte, de neki csak egy kellett közülük : Perrie. Dúlt közöttük a szerelem. Perriet annyira elvakította ez az érzés, hogy nem vette észre, David más lányokkal is flörtölgetett. Váratlanul szakított a barátnőmmel, majd egy hét múlva megkért engem, hogy legyek a barátnője. Én persze egyszerre igent mondtam, hisz nagyon tetszett Dav. Ám mikor ezt Perrie megtudta....Kitört közöttünk a 3. világháború. Nem akarta elfogadni, hogy Dav már nem őt szereti, hanem engem.
Idővel aztán én is rájöttem, hogy fűvel-fával összeállt ez a gyerek, úgy hogy kiadtam neki az útját. Ezután fogadtuk meg Perrievel, hogy nem fogjuk hagyni, hogy egy fiú tönkretegye a barátságunkat.

Este gyomorgörccsel feküdtem le. Izgultam a másnapi repülés miatt, ugyan is utálok repülni! Bár próbáltam nyugtatgatni magamat azzal, hogy minden rendben lesz és legalább így tudok találkozni a barátaimmal.

***

Másnap reggel 6 : 00 - kor ébresztett az óra. Rossz közérzettel keltem fel, valószínűleg a rossz álmom miatt. Azt álmodtam, hogy.....Perrie áll előttem és kiabál velem. Én próbálom nyugtatgatni, de ez nem hat semmit. Gyilkos tekintetétől meghátrálok. Hirtelen elfogy a lábam alatt a talaj és zuhanni kezdek. Per után kiabálok, de ő csak néz, majd elfordul és elsétál. Én meg csak zuhanok és zuhanok. Becsukom a szememet. Lepereg előttem eddigi életem. Egyszer csak valaki elkap. Férfi parfüm illatát érzem. Kinyitom szememet. Az illető arca felé fordítom a tekintetemet és.....Felébredtem.

8 : 25 volt, mikor kiértem a reptérre. Anyuék hoztak ki. Még 10 perc volt az indulásig. Gyorsan elbúcsúztam  a szüleimtől, majd elindultam a repülőgép felé.
Miután felszálltam elfoglaltam kényelmesen a helyemet, majd vártam. Nemsokára bemondták, hogy csatoljuk be az öveinket és jó utazást kívánnak. Ezek után szép lassan el kezdett gurulni a gép. Felszálltunk. Nyugtalanul néztem az egyre távolodó várost.

Mikor végre ismét talpam alatt éreztem a szilárd talajt, keresztet vetettem és hálát adtam az Istennek, hogy épségben eljuttatott ide Londonba. Kisétáltam a reptér elé és fogtam egy taxit, majd az iskolához legközelebb eső hotelhez vezényeltem a sofőrt.
Miután kirakott a szálloda előtt, besétáltam a hatalmas épületbe. Olyan Olyan csodálatosan szép volt minden! A szobám meg már csak hab a tortán.
Nagyon elfáradtam az utazás során, ezért hamar lefeküdtem aludni. Amúgy is, holnap lesz a találkozó és arra jól ki kell aludnom magamat.

***

Másnap 11 órakor ébredtem fel. Mikor kómásan ránéztem az órámra nagyon megijedtem, mert 17 órát láttam. Azt hittem, hogy elkéstem, de szerencsére rájöttem, hogy csak rosszul láttam az időt.
Feltápászkodtam az ágyról és kivánszorogtam a fürdőbe. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd felöltöztem. Mire mindezzel végeztem elmúlott már dél a csigatempómnak köszönhetően. Lerohantam a szálloda éttermébe, hogy ebédezzek.

Miután jól laktam felmentem a lakosztályomba és benyomtam a TV-t. Negyed 3-kor nekiálltam készülődni. Letusoltam, megmostam a hajamat. Mivel valójában enyhén göndör a hajam, nekiálltam kivasalni. Ezek után felvettem a ruhámat, ékszereket aggattam magamra és egy kis sminket tettem fel. Belebújtam a cipőmbe. Miután ezekkel végeztem úgy éreztem, hogy készen állok és elindulhatok a partyra.

Amikor beléptem a régi tornatermünkbe egyszerre eszembe jutottak az itteni emlékeim, majd megláttam a volt osztálytársaimat és az osztályfőnököm.
- Sziasztok! - köszöntem vidáman.
- Vic! De jó újra látni téged! - jöttek oda hozzám a barátnőim. - Mi újság van veled??
Éppen bele akartam kezdeni a mesélésbe, mikor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy meg kell fordulnom, de azt is tudtam, hogy ha megfordulok, akkor az ami most történni fog az az egész további életemre hatással lesz. Vettem egy mély levegőt és megfordultam. Leesett az állam. Megláttam az ajtón belépő Perriet egy fekete hajú, dögös fiúval az oldalán.....