There Is Some Good In All Evil ...

3. fejezet 

- Vic! - szaladt felém Perrie kitárt karokkal.
- Per! - ujjongtam, majd átöleltem régen látott barátnőmet. - De jó téged újra látni!
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - nevetett. - Annyi megbeszélnivalónk van!
- Tudom... - nevettem én is.
- Először is...had mutassam be neked Zaynt. - húzta maga mellé a fekete hajú fiút. - Zayn, ő Victoria. Victoria, ő itt Zayn.
- Szia! - köszönt nekem kedvesen a srác.
- Helló! - kezet ráztunk.
Ekkor Perrie megfogott a csuklómnál és elkezdett egy asztal felé húzni minket. Leültetett bennünket, majd ő is helyet foglalt.
- Szóval...milyen az élet Amerikában?? - érdeklődött.
- Á...semmi extra. Minden nap ugyanúgy telik el. Jó, hogy most egy kicsit ki tudok mozdulni a megszokott kis világomból.
- És mi jót csinálsz? Mármint mit dolgozol?
- Idegenvezető vagyok. - mosolyogtam. - És te?
Láthatólag meglepte ez a kérdés Perriet, de nem tudtam, hogy miért.
- Hát...öhm...én énekesnő vagyok. - bökte ki.
Leesett az állam. Nem is tudtam, hogy énekel. Bár az tény, hogy általánosban neki volt a legszebb hangja. De mindezek ellenére nem gondoltam volna, hogy énekes lesz belőle.
- Oh...hát én nem is tudtam... - néztem zavartan magam elé.
Elhallgattunk. Csak a zene szólt és a többiek beszélgettek. Hogy megtörjem a csendet Zaynhez fordultam.
- És te? Te mivel foglalkozol?
- Én is énekes vagyok. - nevetett.
Kész!! Most már végképp nem tudtam még csak megmukkanni sem. Ennyi!! Én semmit sem tudok. Biztos egy eléggé értelmetlen fejet vághattam, mert Zayn elkezdett röhögni.
- Pff....most hülyének néztek engem, ugye?? - vágtam egy "ezt jól megcsináltam" fejet.
- Hát nem terjednek a hírek Amerikában, mi? - viccelődött Zayn.
- Ezek szerint nem... - nevettem most már én is. - És ti együtt, külön vagy bandában énekeltek?
- Én is és Zayn is egy bandával dolgozunk együtt. - szólalt meg hosszú idő után Perrie.
- Értem...akkor jó világotok van.
- Nem tagadom! - mosolygott a fiú.
Őszintén megmondom, Zayn nagyon aranyos volt. Kezdtem megkedvelni. Irigyeltem is egy kicsit Pert, hogy ilyen jó "hal" akadt a horgára.
- Figyelem! Mindenkit meg szeretnék kérni, hogy üljünk le egy helyre és nézzük meg a ballagási videót és az "Ilyenek voltunk" képeket! - hallottuk a volt osztályfőnöknőnk, Mrs. Evans hangját.
Elindultunk a terem közepe felé. Felállították a vetítővásznat és bekapcsolták a projectort. Elindult a film.
Először a kis kori képeinket mutatták, majd, majd a 8. osztályos fotókat. Perrie képéhez érve Zayn el kezdett mosolyogni. Per szép volt már akkor is, bár kisebb korában egy kicsit duci volt.
Nemsokára én hozzám is elértünk. Zayn csodálkozva nézett a vászonra. Sokan mondták, hogy nagyon szép voltam annyi idős koromban is, de én nem így gondoltam. Úgy láttam, hogy Zaynnek is tetszett a fényképem. Rám is nézett, majd vissza a kisfilmre. Aztán megint rám.
- Tökre hasonlítasz a képhez. Nem sokat változtál. - súgta a fülembe. - Szép voltál!
- Oh...hát...köszönöm... - sütöttem le a szemeimet miután elpirultam.
Vonzónak találtam Zaynt. Szégyelltem is ezért egy kicsit magamat. Hiszen ő a legjobb barátnőm pasija...

Vége volt már a bulinak. Kint álltam az ajtó előtt. Már mindenkitől elköszöntem. Éppen indulni akartam, mikor valaki megérintette a vállamat és megfordított. Perrie volt az Zaynnel.
- Vic! Még meg sem kérdeztem, hogy meddig maradsz.
- Hát kedden indulok vissza.
- Akkor még tudunk találkozni valamikor, nem?
- De! Persze! Csak attól függ, hogy ti mikor értek rá.
- Momentán holnap mindegyikünk szabad, úgyhogy...nincs kedved eljönni valahova délután iszogatni?
- Természetesen szívesen megyek. - mosolyogtam.
- Figyeljetek! - szólalt meg Zayn. - Mi lenne, ha eljönnél hozzánk?
- Szívesen! - válaszoltam boldogan. - De mégis kiket takar a "hozzánk"?
- Engem meg a haverjaimat, akik mellesleg nagyon helyese és viccesek is. - kacsintott.
- Oké. Hova menjek pontosan?
- Majd én felveszlek a fiúkhoz menet. - ajánlotta Perrie.
- Rendben. Köszönöm! Akkor majd holnap találkozunk! - integettem a többieknek, miután elindultam.

A szobámban ültem az ágyon a pizsamámban. Bekapcsoltam a TV-t. Nem ment semmi érdekes vagy izgalmas mind, ezért a zenecsatornára nyomtam át. Pont valami nyávogós dal ment. Utálom az ilyen dalokat. Becsuktam a szememet és hátradőltem. Nemsokára vége lett és egy új szám következett. Ez is bénának bizonyult. De mikor megszólalt egy férfi hang kellemes melegség töltött el engem. A hangja szinte simogatta az arcomat. Eszembe jutott Zayn is. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az a csodálatosan éneklő ember. Mikor kinyitottam a szememet elállt a szavam. Zayn énekelt egy csomó másik sráccal. Ez volt a képernyőre írva : One Direction - Little Things.

Miután befejeződött a dal kényelmesen elfeküdtem. Még mindig a dal hatása alatt álltam. Zaynre gondoltam.   Hirtelen megcsörrent a telefonom. Nem tudtam ki lehet az este 9 órakor.
- Halló! - szóltam bele.
- Szia Vic! Zayn vagyok! Remélem nem zavarlak...